Hú, jó rég nem írtam... Legutolsó írásom óta rengeteg minden változott pozitív irányba- kivétel a hőmérsékletet…

November elején szerencsésen állást kaptam egy elektromos járművekbe akksitelepeket fejlesztő cégnél, mint terméktervező. Nem annyira látványos, de annál sokkal hasznosabb, amit csinálunk. Különböző elektromos járművekhez tervezünk akkumulátor csomagokat, prototípus gyártunk és tesztelünk. Jelenleg egy villany-hajós projekten dolgozom, ami azért nagyon érdekes, mert a sós tenger vizet pillanatok alatt bontja a 3,6 voltos cella, így nem babra megy a játék, nagyon komoly kritériumoknak kell megfelelni, hogy ne úszó hidrogén-bombát tervezzünk. Ilyen jellegű járművekre még semmilyen szabvány nem létezik, mert még nincsenek ilyen jellegű járművek a piacon. Norvégia úttörő szerepet akar betölteni az elektromos hajók fejlesztése terén. De nem akarlak untatni benneteket az elektronok nemi életével, csak azért írom, mert tök jó érzés olyan cégnél dolgozni, akik "zöld-üzlettel" foglalkoznak.

December közepe óta saját házat bérelünk a város szélén, így egy időre vége a nomád életmódnak. A gyerkőcök pont az ellenkező irányba járnak oviba, mint én munkába, így nekik jut a kocsi mamájukkal, én meg szinte minden nap tekerek munkába.

Itt mindenhová el lehet jutni bringaúton, és most télen elég gyér a forgalom. Napi 28 km-t tekerek, ami az elmúlt másfél hónapban havas-jeges pályán és átlag -10˚C-os időben történik.

Lassan elérem a hétszázadik kilométeremet a fent említett körülmények között, így most már elegendő tapasztalattal rendelkezem, hogy megosszam észrevételeimet a téli bringázással kapcsolatban.

Legelőször talaj-gumik kontextusból vesézem az ügyet: itt nem aszfaltig borotválják a havat az utakról, hanem csak letolják a nagy részét, aztán kavicsot szórnak rá.

Ennek az az eredménye, hogy egy nagyobb havazás után kb. 2cm-es tömörített hó borítja az utakat, ami eleinte nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik, olyan, mintha száraz földúton tekernék, nagyon jól kapaszkodnak rajta a gumik (Maxxis Ridgeline és Highroller). Igazi élvezet ilyenkor a bringázás, de aztán néhány nappal később ez a tömörített hó elkezd átalakulni kőkemény jégpáncéllá –annak ellenére, hogy nem olvad kicsit sem. Ilyenkor kezdődnek a problémák és jönnek sorra a meglepetések. Ahol reggel még hó volt, ott délután hazafelé egészen más várhat rám, így történt, hogy 3 hete akkorát estem egy hosszú elnyújtott lefele jobbosban, hogy nem voltam benne biztos, hogy tekerve folytatom utamat hazáig (de nem volt sok választásom, a gyerekeket balettra kellett vinnem időre…:). Szóval igen, délutánra jégpáncél borította a kanyart, már az elején éreztem, hogy jobban csúszik, de nem akartam fékezni, mert azonnal kúszott ki a hátsó kerék, így gondoltam megoldom egy laza „drifttel” J. Egy darabig látványos lehetett, ahogy előre forgó kerekekkel oldalra haladok, de ez csak a másodperc töredékéig tartott, aztán talajt fogtam. De nagyon. És jégen esni különösen szar, egyrészt sokkal gyorsabban történik, mint szárazon, nincs nagyon holtjáték… így az spd nem old ki, másrészt egy kicsit sem puha a jég, de legalább azonnal hűt. Hehe.
Még aznap este sikerült vennem egy pár Schwalbe szöges gumit (14.000Ft/db), amit azonnal felszereltem. A 2.1-es gumik után az 1.75-össel először elég gizdának tűnt a bringa, de a fényvisszaverő csíkok a gumifalon feldobták a hangulatomat. Már alig vártam a következő napot, hogy kipróbáljam…

A reggelek a brutálisak. 7 körül indulok, kb. 30 perc az út nyélen, szolidan 40. Ilyenkor még sötét van és hideg, az eddigi legdurvább -18˚C volt, de meglepetésemre nem volt sok különbség a -10˚C-hoz viszonyítva.



Ruházat: 100% gyapjú zokni, eléggé házi jellegű (Rikker gyapjú), de bevált, nyári bringás cipőm, amire ráhúzok egy Eleven téli lábvédőt. Ez egy elég kényes darab, nem is bírta nagyon az esést, de amíg ép, addig nagyon jól működik. Aztán windstopper-es téli bringás nadrág, azon a nyári csapat nadrág. Felül egy 80% gyapjú-20%poliészter testre tapadós hosszú ujjú, néha szélmellény (X2S-Eleven) és egy soft-shell dzseki. Az arc védelme volt számomra a legnehezebb, de végre ezt is kitanultam. Csősál úgy, hogy védje a nyakamat és amennyire lehet az arcomat is, hátul pedig felhúzom a tarkómon, amíg ér. A fejemre egy szélálló bringás satyek aztán a bukósisak+szemüveg.

A lényeg, hogy a test gyapjúval érintkezzen közvetlenül és hogy ne szálljon el a testünk által termelt hő, a külső réteg „wind stopper” legyen. Kb. 10 perc alatt melegszik be a rendszerem, a kezemen kívül eddig sosem fáztam. Induláskor az egyik titok, hogy a házból kilépve 1-2 percen belül nyeregbe kell lenni különben nagyon kihűlök.
Amikor -18˚C volt egyik nap, akkor felvettem a téli mezemet is és így nagyon komfortosan éreztem magam. -18˚C-ban azért volt jó tekerni, mert nem izzadtam meg, tényleg pont jó volt.
A kéz bemelegedés nagyon érdekes folyamat és még nem jöttem rá mi is történik az ujjaimban. Induláskor a kézhőmérsékletem teljesen jó, viszont ahogy melegszik be a testem, úgy hűl a kezem, így az első 10 perc után az ujjaim nagyon fáznak. Eddig Lafuma kesztyűben tekertem, ami jól bírja a hideget, de túl puha, így nem érzem annyira a kormányt benne. A mai napon azonban –Forestnek és az Ironclad Hungary-nak köszönhetően- teszt alá vetettem az Ironclad „Windproof & Waterproof” téli kesztyűjét, ami a csomagoláson feltűntetett EU szabványok alapján is - 50˚C-ig védelmet nyújt.

Hát nem tudom mit csináltam rosszul, de az utam első kétharmadában majd letörtek az ujjaim, alig bírtam váltani… Arra tippelek, hogy túl merev az anyaga így kevésbé mozog benne a kéz, így egy megoldás maradt: elég intenzíven markolásztam a kormányt míg végül visszaszállt az élet a kezeimbe. Ami nagyon tetszik benne, hogy a mindenféle védelemmel ellátott kesztyű külön körömvédővel is el van látva, így az utolsó ujjperceknél különösen merev az anyaga, így a menet közbeni orrfújást igen precízen lehet végrehajtani.

Miben más a téli bringázás a nyáritól?
Nincs nagyon illat, hangosabb a légzés és máshogy morog a gumi a talajon. Kicsit sajnálom a technikát, szegény Recon villának nincs sok szerepe, de mivel ez az egy bringám van jelenleg, nincs más választása, tűri a hideget. A fékek (XT, tárcsa) hangja siralmas, nem is tudom mihez hasonlítsam őket, rezonálós-fémes-visítás. Főleg „csengőnek” szoktam őket használni, mikor gyalogost kerülök. Ahhoz hogy fogjanak is, kell egy 10-15 méter, hogy bemelegedjen a tárcsa…
Egyre nagyobb az elhatározás, hogy fixivel járjak dolgozni.



Vissza a szöges gumikhoz. Ezek is csúsznak, igaz sokkal kevésbé. A gyors kanyarokat közel vázon ülve veszem, kanyar oldali lábamat pedig egészen előre teszem, közel az első kerék tengelyéig. Ilyenkor valahogy olyan a geometriám, hogy sokkal jobban meg lehet vezetni a kerekeket (nyilván mert a kormányzott keréken van a legtöbb súly), olyan motorcross feelinges. Persze ilyenkor visszacseng a tavalyi edzőtáborból NyugatRéme mondása, hogy nem kell letenni a lábat, teljes testből kell irányítani, de egyenlőre túl friss az esés emléke :)
A szöges guminak marha jó hangja van, a jeges-havas szakaszokon percegve morog, aszfalton meg olyan, mintha halat sütnék forró olajban. Jó móka és az útviszonyok rákényszerítettek, hogy tanuljak meg jobbra is faralni. Mély hóban még nem próbáltam, de oda szerintem alkalmatlan, ott inkább 2.3-as sárgumit használnék, mint tavaly Szlovákiában a téli triatlonon.

Bringázásról ennyit. Balinak és az összes futárnak pedig küldöm leemelt kalapom. Respect srácok!

Kicsit a hétköznapokról. Reggel 8-tól délután 4-ig munka. Munkahelyen zuhanyzó tiszta törölközővel. 70-es évek design, de korrekt. Most már reggel fél 8 körül világosodik és negyed 6 körül lesz sötét. Naponta 3 perccel hosszabbodnak a nappalok. Nagyon érezhető. Hétközbe jut idő a családra is. Falmászáson jó fej arcok vannak, múltkor együtt másztam egy sráccal, akinek a haverja a Norsman Triatlon főszervezője, állítólag majd lesz alkalmam megismerni és akkor mesélek neki az X2S-ről, és hogy biztos lenne pár elvetemült jelentkező… :)
Az élelmiszerekkel még mindig ismerkedünk. Eleinte nehéz volt olyan ételt találni, amit szívesen megeszünk. Pl. eddig egy helyen találtunk lekvárt, amiben nincs tartósítószer… Viszont a rizs és zab tej nagyon jó áron van, a mandula pedig olcsóbb mint otthon. A halak természetesen általános ételek, a lazac olcsóbb, mint a csirkemell :)
Nagyon kevés EU terméket látni. Norvég vagy USA import az elérhető. Nutellát láttam egy helyen, de Milka vagy gyulai kolbász az nincsen. Kifejezetten bio bolt sincsen, maximum bio részleg egy adott üzletben, de ott is inkább csak táplálék kiegészítőket lehet kapni. A gyümölcsök jelenleg importáltak, de nyáron/ősszel sok lesz az erdei bogyó és alma is.
Az emberek tényleg sok időt töltenek a természetben, hétvégente látni, hogy viszik a kis szarvasbőrüket, hátizsákot és mennek falatozni az erdőbe vagy a befagyott tavakhoz, egyesek kint is alszanak. A hideg fogalma relatív. -18˚C után a -6˚C enyhének tűnik.

Egyik kedvenc játékom, amit még sohasem próbáltam a frisbee-golf.

Erdei környezetben vannak felállítva az állomáspontok. Az a győztes, aki a legkevesebb dobással megy végig a pályán. Az állomások fémkosarakból állnak, meg van, hogy honnan kell dobni először. Zseniális.Jávorszarvast még nem láttam és állítólag hiúz is él itt, de nagyon fél az embertől. Mindenesetre ha netán éjszakai túrára szánja magát az ember, legalább vaddisznótól nem kell tartani :)

Remélem hamarosan találkozunk!Üdv Mindenkinek!

Spider

Címkék: téli bringázás | téli mtb | hóban bringázás | norvégia | téli bringás kesztyű | ironclad | eleven | windstopper | Lafuma | téli | téli sport