Míg egyre inkább üldöz a honvágy -vagy nevezzük inkább csapatvágynak- olvasván a közös edzésekről és közelgő versenyekről szóló híreket, itt végre a legtöbb helyen elolvadt a hó!

Múlt vasárnap, bolondok napja alkalmából nekivágtam első komoly terepfelfedezésemre bringával. Túrámhoz csatlakozott Baptis-t is, a céghez kéthete érkezett francia elektromosmérnök-tájfutó/bringázó gyakornok. Két 500-as hegyet másztunk meg, amelyek a dógzó ablakából már régóta csalogattak. Az első hegy végig "simán tekerhető" murvás úton érhető el a város felől, tengerszintről indultunk könnyed emelkedőn, aztán a csúcs előtti 2 kiométeren bedurvul a terep és emelkedik 270 méter szintet! Itt úgy lüktet az ember agya, hogy az éleslátás bekorlátozódik 20 méterre :) De a kemény mászásért méltó jutalom jár, a tetőről déli irányba látszik a 25 km-re lévő Északi-tenger Dánia irányába, északra pedig a hírhedt Norseman Extreme Triatlon befutó hegycsúcsa az 1850 méteres Gaustatoppen.

Első csúcsunk az 500 méteres Vealøs:

Innen kezdődött az izgalmas része a túrának, mert a murvás út helyett, ösvényeken haladtunk tovább. Baptist, az őrölt francia elég nagy vehemenciával kezdett bele a lejtőzésbe, kétség kívül nagyon jó technikája van, simán bevállalt 2 méteres kőpocakokat, ahol én inkább leszálltam. Aztán az egyik nagyobb kőpocak (a kőpocak az egy hatalmas gleccser formálta kavics, szépen lekerekítve) után rögtön egy lápos területre érkeztünk, ahol a befagyott tócsa nem bírta Baptist  súlyát és tengelyig sűllyedt a mocsárba, majd előreszaltóban teljes testel csattant a jégen. Elég csajozós mutatvány volt, de hát a franciák már csak ilyen romantikusok :)

A következő csúcs Blåfjell (jelentése: Kékhegy, afféle mini Kékestető) volt, ahová nagyon extreme volt feljutni, volt egy szakasz, ahol kizárólag válra vett bringákkal tudtunk felmászni, kő kemény xterra pálya volt, kisebb spontán hóeséssel spékelve.

Ez a csúcs beszarás komoly! A nyugati oldala totál kopasz, egy giga nagy összefüggő sima kőfelület, amin nagyon kedvem lett volna leereszkedni, de sajnos a romantikus versenyzőnk hátsó fékkonzolja letörött a vázról, így hiába javitottuk meg a körülményeknek megfelelően, nem mertük bevállalni...

Szóval kicsit könnyedebb úton, de hazaevickéltünk.

Totál 42 km, kb 1000 méter mászás. Én lájkoltam!

Három nappal később a helyi autófényező, Morten hívott egy kis húsvéti bringázásra, de ezúttal a tenger felé indultunk. Szuper ösvényeket ismer, tömérdek gyökérrel és kővel. Ősszel már jártunk erre egyszer, de akkor sokkal nedvesebb volt, most egy nagyszerű triál pálya várt ránk 18 kilométeres hósszúságban. És ezen a végén lepődtem meg, hogy a másfél órás bringázásnak csupán ekkora táv az eredménye, úgy éreztem legalább 35-öt mentünk volna...

A forduló pont:

Ja és Morten nagyon komoly bringával jött, egy össztelós Santa Cruz -zal 1996!!! -ból. Nézzétek meg az első villát, de a hátsó sem kutya, és az egész bringa 12,5Kg. Nagyon kemény! (Én ebben az időben még életem első montiját, egy Schwinn Bakony-t, női vázast!!! nyúztam:)))

Na sziasztok! Üdv Mindenkinek, ha nem marad fenn a gép, akkor holnap találkozunk TotyCityben!

Üdv

Spider

Címkék: norseman | x2s | norvégia | cross to save | xterra

Találatok: 421 | Bővebben...

Hú, jó rég nem írtam... Legutolsó írásom óta rengeteg minden változott pozitív irányba- kivétel a hőmérsékletet…

November elején szerencsésen állást kaptam egy elektromos járművekbe akksitelepeket fejlesztő cégnél, mint terméktervező. Nem annyira látványos, de annál sokkal hasznosabb, amit csinálunk. Különböző elektromos járművekhez tervezünk akkumulátor csomagokat, prototípus gyártunk és tesztelünk. Jelenleg egy villany-hajós projekten dolgozom, ami azért nagyon érdekes, mert a sós tenger vizet pillanatok alatt bontja a 3,6 voltos cella, így nem babra megy a játék, nagyon komoly kritériumoknak kell megfelelni, hogy ne úszó hidrogén-bombát tervezzünk. Ilyen jellegű járművekre még semmilyen szabvány nem létezik, mert még nincsenek ilyen jellegű járművek a piacon. Norvégia úttörő szerepet akar betölteni az elektromos hajók fejlesztése terén. De nem akarlak untatni benneteket az elektronok nemi életével, csak azért írom, mert tök jó érzés olyan cégnél dolgozni, akik "zöld-üzlettel" foglalkoznak.

December közepe óta saját házat bérelünk a város szélén, így egy időre vége a nomád életmódnak. A gyerkőcök pont az ellenkező irányba járnak oviba, mint én munkába, így nekik jut a kocsi mamájukkal, én meg szinte minden nap tekerek munkába.

Itt mindenhová el lehet jutni bringaúton, és most télen elég gyér a forgalom. Napi 28 km-t tekerek, ami az elmúlt másfél hónapban havas-jeges pályán és átlag -10˚C-os időben történik.

Lassan elérem a hétszázadik kilométeremet a fent említett körülmények között, így most már elegendő tapasztalattal rendelkezem, hogy megosszam észrevételeimet a téli bringázással kapcsolatban.

Legelőször talaj-gumik kontextusból vesézem az ügyet: itt nem aszfaltig borotválják a havat az utakról, hanem csak letolják a nagy részét, aztán kavicsot szórnak rá.

Ennek az az eredménye, hogy egy nagyobb havazás után kb. 2cm-es tömörített hó borítja az utakat, ami eleinte nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik, olyan, mintha száraz földúton tekernék, nagyon jól kapaszkodnak rajta a gumik (Maxxis Ridgeline és Highroller). Igazi élvezet ilyenkor a bringázás, de aztán néhány nappal később ez a tömörített hó elkezd átalakulni kőkemény jégpáncéllá –annak ellenére, hogy nem olvad kicsit sem. Ilyenkor kezdődnek a problémák és jönnek sorra a meglepetések. Ahol reggel még hó volt, ott délután hazafelé egészen más várhat rám, így történt, hogy 3 hete akkorát estem egy hosszú elnyújtott lefele jobbosban, hogy nem voltam benne biztos, hogy tekerve folytatom utamat hazáig (de nem volt sok választásom, a gyerekeket balettra kellett vinnem időre…:). Szóval igen, délutánra jégpáncél borította a kanyart, már az elején éreztem, hogy jobban csúszik, de nem akartam fékezni, mert azonnal kúszott ki a hátsó kerék, így gondoltam megoldom egy laza „drifttel” J. Egy darabig látványos lehetett, ahogy előre forgó kerekekkel oldalra haladok, de ez csak a másodperc töredékéig tartott, aztán talajt fogtam. De nagyon. És jégen esni különösen szar, egyrészt sokkal gyorsabban történik, mint szárazon, nincs nagyon holtjáték… így az spd nem old ki, másrészt egy kicsit sem puha a jég, de legalább azonnal hűt. Hehe.
Még aznap este sikerült vennem egy pár Schwalbe szöges gumit (14.000Ft/db), amit azonnal felszereltem. A 2.1-es gumik után az 1.75-össel először elég gizdának tűnt a bringa, de a fényvisszaverő csíkok a gumifalon feldobták a hangulatomat. Már alig vártam a következő napot, hogy kipróbáljam…

A reggelek a brutálisak. 7 körül indulok, kb. 30 perc az út nyélen, szolidan 40. Ilyenkor még sötét van és hideg, az eddigi legdurvább -18˚C volt, de meglepetésemre nem volt sok különbség a -10˚C-hoz viszonyítva.



Ruházat: 100% gyapjú zokni, eléggé házi jellegű (Rikker gyapjú), de bevált, nyári bringás cipőm, amire ráhúzok egy Eleven téli lábvédőt. Ez egy elég kényes darab, nem is bírta nagyon az esést, de amíg ép, addig nagyon jól működik. Aztán windstopper-es téli bringás nadrág, azon a nyári csapat nadrág. Felül egy 80% gyapjú-20%poliészter testre tapadós hosszú ujjú, néha szélmellény (X2S-Eleven) és egy soft-shell dzseki. Az arc védelme volt számomra a legnehezebb, de végre ezt is kitanultam. Csősál úgy, hogy védje a nyakamat és amennyire lehet az arcomat is, hátul pedig felhúzom a tarkómon, amíg ér. A fejemre egy szélálló bringás satyek aztán a bukósisak+szemüveg.

A lényeg, hogy a test gyapjúval érintkezzen közvetlenül és hogy ne szálljon el a testünk által termelt hő, a külső réteg „wind stopper” legyen. Kb. 10 perc alatt melegszik be a rendszerem, a kezemen kívül eddig sosem fáztam. Induláskor az egyik titok, hogy a házból kilépve 1-2 percen belül nyeregbe kell lenni különben nagyon kihűlök.
Amikor -18˚C volt egyik nap, akkor felvettem a téli mezemet is és így nagyon komfortosan éreztem magam. -18˚C-ban azért volt jó tekerni, mert nem izzadtam meg, tényleg pont jó volt.
A kéz bemelegedés nagyon érdekes folyamat és még nem jöttem rá mi is történik az ujjaimban. Induláskor a kézhőmérsékletem teljesen jó, viszont ahogy melegszik be a testem, úgy hűl a kezem, így az első 10 perc után az ujjaim nagyon fáznak. Eddig Lafuma kesztyűben tekertem, ami jól bírja a hideget, de túl puha, így nem érzem annyira a kormányt benne. A mai napon azonban –Forestnek és az Ironclad Hungary-nak köszönhetően- teszt alá vetettem az Ironclad „Windproof & Waterproof” téli kesztyűjét, ami a csomagoláson feltűntetett EU szabványok alapján is - 50˚C-ig védelmet nyújt.

Hát nem tudom mit csináltam rosszul, de az utam első kétharmadában majd letörtek az ujjaim, alig bírtam váltani… Arra tippelek, hogy túl merev az anyaga így kevésbé mozog benne a kéz, így egy megoldás maradt: elég intenzíven markolásztam a kormányt míg végül visszaszállt az élet a kezeimbe. Ami nagyon tetszik benne, hogy a mindenféle védelemmel ellátott kesztyű külön körömvédővel is el van látva, így az utolsó ujjperceknél különösen merev az anyaga, így a menet közbeni orrfújást igen precízen lehet végrehajtani.

Miben más a téli bringázás a nyáritól?
Nincs nagyon illat, hangosabb a légzés és máshogy morog a gumi a talajon. Kicsit sajnálom a technikát, szegény Recon villának nincs sok szerepe, de mivel ez az egy bringám van jelenleg, nincs más választása, tűri a hideget. A fékek (XT, tárcsa) hangja siralmas, nem is tudom mihez hasonlítsam őket, rezonálós-fémes-visítás. Főleg „csengőnek” szoktam őket használni, mikor gyalogost kerülök. Ahhoz hogy fogjanak is, kell egy 10-15 méter, hogy bemelegedjen a tárcsa…
Egyre nagyobb az elhatározás, hogy fixivel járjak dolgozni.



Vissza a szöges gumikhoz. Ezek is csúsznak, igaz sokkal kevésbé. A gyors kanyarokat közel vázon ülve veszem, kanyar oldali lábamat pedig egészen előre teszem, közel az első kerék tengelyéig. Ilyenkor valahogy olyan a geometriám, hogy sokkal jobban meg lehet vezetni a kerekeket (nyilván mert a kormányzott keréken van a legtöbb súly), olyan motorcross feelinges. Persze ilyenkor visszacseng a tavalyi edzőtáborból NyugatRéme mondása, hogy nem kell letenni a lábat, teljes testből kell irányítani, de egyenlőre túl friss az esés emléke :)
A szöges guminak marha jó hangja van, a jeges-havas szakaszokon percegve morog, aszfalton meg olyan, mintha halat sütnék forró olajban. Jó móka és az útviszonyok rákényszerítettek, hogy tanuljak meg jobbra is faralni. Mély hóban még nem próbáltam, de oda szerintem alkalmatlan, ott inkább 2.3-as sárgumit használnék, mint tavaly Szlovákiában a téli triatlonon.

Bringázásról ennyit. Balinak és az összes futárnak pedig küldöm leemelt kalapom. Respect srácok!

Kicsit a hétköznapokról. Reggel 8-tól délután 4-ig munka. Munkahelyen zuhanyzó tiszta törölközővel. 70-es évek design, de korrekt. Most már reggel fél 8 körül világosodik és negyed 6 körül lesz sötét. Naponta 3 perccel hosszabbodnak a nappalok. Nagyon érezhető. Hétközbe jut idő a családra is. Falmászáson jó fej arcok vannak, múltkor együtt másztam egy sráccal, akinek a haverja a Norsman Triatlon főszervezője, állítólag majd lesz alkalmam megismerni és akkor mesélek neki az X2S-ről, és hogy biztos lenne pár elvetemült jelentkező… :)
Az élelmiszerekkel még mindig ismerkedünk. Eleinte nehéz volt olyan ételt találni, amit szívesen megeszünk. Pl. eddig egy helyen találtunk lekvárt, amiben nincs tartósítószer… Viszont a rizs és zab tej nagyon jó áron van, a mandula pedig olcsóbb mint otthon. A halak természetesen általános ételek, a lazac olcsóbb, mint a csirkemell :)
Nagyon kevés EU terméket látni. Norvég vagy USA import az elérhető. Nutellát láttam egy helyen, de Milka vagy gyulai kolbász az nincsen. Kifejezetten bio bolt sincsen, maximum bio részleg egy adott üzletben, de ott is inkább csak táplálék kiegészítőket lehet kapni. A gyümölcsök jelenleg importáltak, de nyáron/ősszel sok lesz az erdei bogyó és alma is.
Az emberek tényleg sok időt töltenek a természetben, hétvégente látni, hogy viszik a kis szarvasbőrüket, hátizsákot és mennek falatozni az erdőbe vagy a befagyott tavakhoz, egyesek kint is alszanak. A hideg fogalma relatív. -18˚C után a -6˚C enyhének tűnik.

Egyik kedvenc játékom, amit még sohasem próbáltam a frisbee-golf.

Erdei környezetben vannak felállítva az állomáspontok. Az a győztes, aki a legkevesebb dobással megy végig a pályán. Az állomások fémkosarakból állnak, meg van, hogy honnan kell dobni először. Zseniális.Jávorszarvast még nem láttam és állítólag hiúz is él itt, de nagyon fél az embertől. Mindenesetre ha netán éjszakai túrára szánja magát az ember, legalább vaddisznótól nem kell tartani :)

Remélem hamarosan találkozunk!Üdv Mindenkinek!

Spider

Címkék: téli bringázás | téli mtb | hóban bringázás | norvégia | téli bringás kesztyű | ironclad | eleven | windstopper | Lafuma | téli | téli sport

Találatok: 1474 | Bővebben...

Helló Csapat!

Talán kevesen tudjátok, de október elején gondatlanságból elkövetett családrablást hajtottam végre, és nekivágtunk Norvégiának. Csak úgy. Igazán pontosan nem tudom megmagyarázni, hogy miért pont ide, talán idővel választ tudok majd adni. Természetesen montit hoztam :)

A fantasztikus Piliscsabai verseny óta nem volt sok alkalmam mozogni, de az utóbbi két hétben változott a helyzet. Legelső sportélményemről sajnos nem tudtam képeket készíteni, mert technikailag kissé alul vagyok még szerelve. Egy kedves helyi norvég "hobbi" kerékpáros és egy itt élő magyar srác -otthon tutti csapat tag lenne-  vitt el egy 50 kilis körre. Volt minden: ösvény, murvás út, aszfalt, tengerpart. Bármerre is megy itt az ember, ha ösvényen megy, az nagyon technikás -amit én nagyon szeretek- rengeteg gyökér, kövek, óriási nedves kőfelületek, akár fél teniszpálya méretű. A domborzat is elég aktív, nincsenek nagy magaslatok errefelé, de ami van az hirtelen nagyon meredek. A legmagasabbak néhány száz méterrel vannak tengerszint felett, de a tenger szintjéről lehet indulni, így olyan János-hegy feeling a dolog (ha térképen keresed: Brevik a város neve és attól délre tekertünk). Hétvégén az ösványeken sok a futó, akár az egész család, gyerekekkel együtt futnak, és a bringásokat kedvesen elengedik. Igaz rajtunk kívül más bringást nem láttunk, igazándiból már nincs szezonja. Mondják ők. Én azért hoztam téli gumikat is, amelyeket a Kona City kerékpárszaküzlet magasan képzett eladóitól sikerült megvásárolnom :) Szóval bringázni szuper a terep, már gondolkodom hogyan lehetne valahogy itt csapat edzőtábort szervezni...

Tegnap nagyon szép idő volt, ragyogó napsütés, így a már említett Brevik városból indultam futni, de most északi irányba a hídak feletti sziklák teteje volt a cél.

A napsütés ellenére téli mezben futottam, mert a hőmérséklet árnyékban 4-6 fok, napon lehet akár 14 is. De mivel a nap túl laposan jár, így sok az árnyas hely. A nagyobb híd autópálya, a kisebb a háttérben csak afféle városi.

Fent a domb tetején óvatosnak kell lenni, mert a sűrű fenyvest követheti hirtelen 100 méteres szikla fal. Lefelé. Szóval helyismeret nélkül kizárólag ösvény ajánlott.

Cross to Save!

Teljesen jól futható, helyenként sok a sár, de annyi, hogy képtelenség kikerülni. Egy idő után már nem volt kedvem matekozni, hogyan ússzam meg kevesebb sár nélkül, csak mentem mindenen át. Amíg mozgásban vagyok úgy sincs hideg jelszóval!

Pár lépés, aztán 100 méterrel lejebb találja magát az ember. A hátamon nem basejump ernyő van, csak sima futó táska :) Northface, amit Piliscsabán nyertem, nagyon frankó, semmit nem lötyög a hátmon! Köszi szponzorok!

Bármerre indul az ember, vizet mindig fog találni. Rengeteg kis patak és tó van, nem is tudom elképzelni mi lehet Finnországban?!

Keresem az olcsó szállásokat, igaz itt a vadkempingezés teljesen szabályos. Max 3 nap egy helyen. Ennyi a szabály.

Minden jót nektek a csapatbulin! Üdv Mindenkinek!

ui.: Köszönöm a Trexpert túraboltnak a Kamik hótaposót, remélem hamarosan élőben tudom tesztelni és beszámolni! 

Címkék: x2s | norvégia | Terepfutás | fjord

Találatok: 1451 | Bővebben...

Edzéstörténeti mérföldkőhöz érkeztem!

Idén tél végén vettem rá magam, hogy kemény hegymeneteket fussak meg, hogy a szezonban jobban bírjam majd a felfele bringázást. Valamelyik korábbi X2S hírlevélben olvastam, hogy a felfelé futás jó erőnléti alapot ad. Én meg gondoltam belecsapok a lecsóba, hamár homár legyen kövér és nekiálltam a libegő alatt edzeni.

A tíz kilis futóköröm részévé tettem a szakaszt, ami kb 1060m hosszú táv és 270 méter szint. Sokat nem kell matekozni, átlagban 25%-os emelkedő, embert próbáló! A libegő leggyorsabb menetideje 12perc 30 mp.



A mai nap különösen jól indult, szikrázó napsütés, kellően felspannolt szervezet még a tegnap esti kőszegi dh-s cikk olvasása kapcsán és végre száraz talaj, végig!



Mikor odaértem a libegő alsó állomásához, láttam, hogy érkezett egy csapat iskolás "kirándulás" céljából libegőzni, így vártam pár percet, hogy legyen ellenfelem, ne csak az üres székek monoton zötyögése kísérje utamat.
Előző alkalommal Pelsőczy Attival futottunk erre, és akkor direkt nem akartam rekord időt futni, ezért elég lazán kezdtem a mászást, aminek az lett az eredménye, hogy a felsőbb szakaszokon is volt erőm és tüdőm, így akaratlanul is sikerült 13:07-et futnom, ami akkor újabb egyéni rekord volt, de a libegő leelőzéséhez nem volt elegendő.

Ma is a múlt héten elsajátított technikát alkalmaztam, lightos kezdés, aztán a felső harmadot maxon tolni. Bejött, mindenkit magam mögött hagytam, és így ötödszöri nekifutásra 12:14 lett az időm, amit nem is akartam elhinni, de visszanéztem a GPS trekket is, és valóban! 

Most örülök, mint majom a farkának, de azért kíváncsi lennék Charlie vagy Sipi idejére is!

Summary
Táv: 1060m
Szint: 270m
Idő:12min14sec 

Szép napot mindenkinek,
Spiderman

 

Címkék: libegő | jános-hegy | hegymászás | libegő futás | hegyifutás | Edzés | x2s | Terepfutás

Találatok: 4475 | Bővebben...

Sífutásra már alkalmatlan a pálya, ezért arra jutottam, hogy az olvadó hó ellenére ez még pont jó nap lesz egy szlovák téli maraton jellegű tekerésre. Reggel 7-kor volt a start a Normafától, kb nulla fok lehetett. Ködben úszott minden, de legalább nem sütött a Nap a szemünkbe. Sárnak még sehol sem volt nyoma, sikeresen végig hóban teljesítettük a távot.

A Mariankai versenyen (2011.01.22.) 30 km/600m lesz a táv. Mivel a memóriám reggel az ágyban hagytam, a szintet kicsit túllőttem és 850 lett belőle.

A pálya röviden a következő volt:

Normafa-Hárshegy-Hűvösvölgy-HHH(felső torony) aztán HHH-t Üröm felöli oldalon kerülve vissza a start helyre.

A kép a HHH tetején készült, köszönöm Kiss Levinek a lelkes részkíséretet.

Ez volt az első hosszabb téli bringázásom és elég sok meglepetéssel számolhatok:

- egyszer sem estem, pedig indulás előtt azt hittem erről fog szólni az egész

- síkesztyűben is tudok váltani

- tisztább lett a bringám, mint indulás előtt

Ami szintén meglepetés volt, hogy a nyári maratonos "mindenes" MAXXIS gumikkal simán fel/le mentem mindenhol, a legérdekesebb, hogy a HHH DH pálya melletti köves hosszú felfelén is leszállás nélkül feltekertem, és komolyan mondom könnyebbenk tűnt, mint száraz időben.

Szóval ha Szlovákiában sem szűzhóban kell menni, akkor nem kell aggdódni a speciális gumik hiánya miatt.

Röviden az öltözékem:

LENT-cica,windstop gatya, utcai zokni, Eleven téli kamásli+túra kamásli a bokán

FENT-hosszú ujjú atlétaszerűség,softshell dszeki,nyári mez, kötött sapka, buko

Nem fáztam és nem is fagyott el semmim, élvezetes tekerés volt.

Remélem többeknek megjött a kedve! See U in Marianka

Spiderman

Címkék:

Találatok: 5435 | Bővebben...

A szezon elején köttetett Ironclad csapat szponzorációnak köszönhetően a 2010-es monti szezont Gripworx-szel a kezemen töltöttem.
Erről a kesztyűről tudni kell, hogy a tenyér rész impregnált szilikon borítású, a mi a gyakorlatban annyit jelent, hogy a legdurvább lefele zúzásoknál is szinte ragadok a kormányhoz

.

A  májusi viharoknak köszönhetően rendszeres elemevé vált az edzéseknek a bringaátemelés a szezon elején. A kesztyűnek teljesen mindegy mennyire nedves, izzadt a felülete, a "tapadókorongok" segítségével bármin átemeltem a bicót. Ha jól eltaláltam a váz súlypontját, akkor akár egy kézzel tartva, a másikkal pedig egyensúlyozva másztam meg az akadályokat. A multisportokhoz ajánlani tudom.

Amikor száraz az ember keze, akkor pillanatok alatt fel lehet venni, de amikor vizes pl az úszástól, akkor kicsit időigényesebb beleszuszakolni a tenyerem.

Ami még magyon tetszik benne, hogy a hüvelyk ujj felett van egy kis frottír sarok, kifejezetten izzadtság törlésre, ez nagyon hasznos.

Egyedüli meglepő dolog, hogy a szezon végére (kb. 1000km-t tekertem vele) az apró szilikon tappancsok a tenyér részen kezdtek lepotyorászni, annak ellenére, hogy egy olyan esésem sem volt, amikor a tenyeremre estem volna. Szerintem a rendszeres nyíró erők hatására egyszerűen megadta magát a ragasztás vagy vulkanizálás.

De ettől függetlenül biztosan jövőre is használni fogok ilyen kesztyűt, mert összeségében -még az ára ellenére is- nagy technikai előnyre lehet vele szert tenni.

Mindenféle időjárási körülmény között tutti kormánytartást biztosít! Köszönjük

Címkék:

Találatok: 3447 | Bővebben...

Szóban már sokat hallottam az XC kategóriáról, gondoltam most jó alkalom lesz kipróbálnom. A pénteki duatlont személy szerint élveztem, többek között ez annak is köszönhető, hogy sikerült a kijelölt pályán végigmennem..... (akik a hosszabb utat csinálták, ők se aggódjanak, jobban néz ki a portfóliójuk:)

Eredetileg úgy terveztem, hogy majd a duatlon után bejárom az XC pályát, de mivel besötétedett, halasztottam másnapra, a verseny napjára. Szombaton dél óra 15 perckor volt a II. oszt. férfi rajt, érkezés előtt találkoztam Brogli Rékával, akinek sajnos láncszakadása volt verseny közben. Pech. A nagy melegre való tekintettel a sátrak árnyékában vártam az indulást, és végül különösebb fizikai felhergelés nélkül kezdtem meg a versenyt. A taktikám az volt, hogy első körben aki bír elém jöhet, én meg átfésülöm a pályaviszonyokat.

Az első 5 méter után volt egy járdapatka, ahonnan jót lehetett ugratni. Így visszaemlékezve ez volt számomra a  verseny csúcspontja. Aztán jött egy jó 500 méteres szakasz, ahol nagyon sok barátot lehetett szerezni nagyon rövid idő alatt, ugyanis a kormányvégek másodpercenként háromszor akadtak össze. A negyedik dombmászós pályaszakaszhoz érve (kb. 2Km) egész jól alakult a taktikám, gyakorlatilag majdnem mindenki megelőzött :) és végre a pályára tudtam koncentrálni. Az első kör után konstatáltam, hogy a rajt/cél kapun kívül más nem vet árnyékot a pályára, enyhén melegem volt, de látszólag a többiek sem fáztak.

 A második kört újult erővel és a már ismert pályaviszonyok tudtában kezdtem meg, ezt az optimista érzést még kb. 1km-en át tudtam táplálni magamba, de kívülről nézve már biztos elég erőltetettnek tűnt. Aztán jött a pályának egy olyan szakasza, ahonnan tökéletesen látszódott a Balaton, és lágyan ringó hullámai néha-néha felém csillantották a Nap sugarait, egyből tudtam, ez a természeti jel nekem szól, így még a második kör befejezése előtt iránytváltottam, és légvonalban becéloztam a vizet. Nagyon kellemeset úsztam, aztán mire a többiek befejezték a versenyt, én is visszabattyogtam a központba leadni a csippet meg az infot, hogy élek és ne küldjenek kereső mentőcsapatokat a szöllőtőkék közé..

Így alakult röviden első XC futamom, ahol kiütéssel győzött az UV B sugárzás.

Címkék: BBF | Balaton Bike Fest 2010 | XC

Találatok: 3562 | Bővebben...

Március 16-ra esett jó 8 cm hó, reggel még azon kattogtam, hogy kimegyek sífutni valamelyik "minden mindegy" lécemmel, de aztán sok volt a délelőtti teendő, így buktam a dolgot, mert délutánra durván foltos lett a terep.

Március 17. - egy másfél kilós csomagot kellett a délelőtti órákban kiszállítanom Budaörsre (általában ezeket a feladatokat a postára bízom, de az edzés kedvéért gondoltam viszem magam) Rövid mérlegelést követően a futást választottam, nincs sok kedvem bringát mosni... Gyerkőcöt kitettem az oviba fél 9 körül (Normafa), ahol egy gyors térképes eligazítást tartottam magamnak aztán hajrá!

Alig hagytam el a Normafa buszfordulót, keményet zakóztam lejtmenetben. Motorfékkel még bírtam volna, de ESP híjján a full tükör jégre fagyott túristaúton a gravitáció kétvállra fektetett.

Jól van, nyugi, kezdjük előről.... Csillebérc- KFKI alatt futottam tovább, ropogós, fagyott hóban, az már nagyobb móka volt, ahogy elértem a Budaörs feletti déli lejtőket véget ért a téli világ és következett a sárkorcsolya, a katlan szerű úton a partfalon ide-oda ugrálva zúztam napsütésben a Budaörsi Kő-hegy felé (M1/M7 bevezetőről is látszik, kápolna a tetjén), ez egy 230méteres domb, minden oldala elég meredek, négykézláb futottam fel, majd a dombtetőről lokalizáltam a végállomást, ahová vittem a csomagot. Innen még kb 5 perc futás, végig lefelé, majdnem végig lépcsőn, aztán csomag átadás/átvétel kissé sáros állapotban, lihegve. Az egész út kb 50 perc volt, és többé kevésbé lejtett, következett a hazaút!

Szinte ugyan arra visszafelé, közben egy-két sziklás meredéjre felkapaszkodtam Budaörs környékén, elég jó terep van errefelé, most jártam itt először, nagyon tetszik! 190 méterről indultam Normafához, ami 479. A csúszós sáros talaj igen nehéz terep volt felfelé, helyenként a nap már annyira felmelegítette a talajt, hogy patakzott a víz az úton. Aztán fent az erdőben csupán annyi volt a változás, hogy a tükör jég már eltűnt, de hó az volt még bőven, de nagyon jó móka volt, Köszegi edzésre tökéletes, távban szerintem karcolta a 20km-t.

Hogy az össz szint mennyi volt, azt nem tudom, térkép alapján biztos volt 500m mászás.

Akit érdekel az útvonal pontosan:

Start: Normafa    Z+   Makkosmária előtti kereszteződésben S jelen tovább, aztán végig a P jelzésen, Piktor-tégla üregeknél P+, ez visz le Börsre, onnan már optikailag lehet követni az irányt fel a kápolnához.

Kemény, változatos terep, helyenként sziklás terep.

Have fun!

Címkék: Normafa | Budaörs | Futás | Terepfutás

Találatok: 3055 | Bővebben...