Hegymászó triatlon 2011, Csobánka
2011 szeptember 20. (kedd) 13:52
Évek óta nézegettem már a kiírást erről a versenyről, de sosem sikerült eljutnom különböző okok miatt (más versenyek ütötték az időpontot, nem másztam semmit akkortájt,stb). Mindezeken felülkerekedve idén sikerült összehozni, hogy 1 héttel a verseny előtt 3 teljes nap is tudtam mászni. Első ízben Flier Lali csapattársunkkal, ami a szenvedésen és a félelelmeim legyőzésén kívül nem sok mászási utat jelentett, de mindenképp sokat segített (több mint fél év kihagyás után, végülis a semmiből próbáltam formába hozni magam).
A következő két alkalomra megkerestem egy feledésbe merült barátot, aki csobánkai és konkrétan a verseny helyszínétől 250m-re lakott, szintén szeret mászni (inkább boulder), így neki is jól jött egy kis friss élmény a természetből. Kedves családja még estére is szállást biztosított, enni-inni adtak így másnap korán kint lehettünk a falon, egészen késő délutánig, ami a harmadik napra egy egész ígéretes rutinra adott szert. Természetesen ha már ott voltam, a teljes napi mászás után nem hagyhattam ki egy intenzív feltekerést Dobogókőre és végül haza Bp-ig, még tovább kombinálva két gyors röpke körrel a Városligetben, így 3-4 nappal a verseny előtt, már nagyjából tudtam milyen terheléssel állok szemben.
A verseny napján is találkoztam Karcsi barátommal, előtte - utána is segítettek (ritkán van ennyire jó dolgom:). A helyszínen a szerencsés 13-as rajtszámot osztották ki rám (ezen szakágban nem lehetséges tömegrajt, így szép sorjába mászik mindenki, éppen ott ahol van szabad út - ami néha kicsit káoszosnak tűnik).
A verseny:
A 6 út közül 2-t még nem másztam meg az előtte lévő héten, így azokkal kezdtem. Nem volt különösebb problémám velük, így mehettem a jól ismert falakra - sajnos nem mindig tudtam úgy haladni, ahogy akartam, így futkosnom kellett a még meg nem mászott, szabad utakhoz. A 4. út mászása közben már erősen az egekben volt a pulzusom, mivel az ilyen jellegű terhelésekkel nem igen volt dolgom :) Végül egy kicsit belassulva, de az idő hallatán felvillanyozva (12:55) nagy elánnal vetettem le magam a parkolóig és pattantam át biciklire. Tudtam hogy 8 percnél a legjobbak sem másznak jobbat, így a hosszú 1 órás bringán és a több mint fél órás futáson nagy esélyem lesz ezt ledolgozni. A bringa elején egy 10-15 percig nem mentem maxon, de utána belecsaptam a lecsóba, és 38 perc alatt már fent is voltam a fordítónál.
Folyamatosan hagytam le az előttem indulókat, egyre alacsonyabb rajtszámmal. Gondolkodtam könyöklő felszerelésén, de végül elvetettem, így kónuszon pörgettem lefelé, amennyire csak lehetett, küzdve a légellenállással és a rajtszám minél jobb elrejtésén. 1 óra tekerés után értem vissza Csobánkára, egy laza 3-4 perces pörgetéssel készültem a futásra. A 2. depóm megkezdésénél érkezett be az első versenyző, ezt jó jelnek vettem, de mivel nem tudtam milyen titkos favoritok vannak a mezőnybe, ezért próbáltam nem leállni és hátradőlni, hanem amit lehet kihozni magamból.
A Nagy-Kevélyre való felfutás egy olyan úton megy, ami egyre kegyetlenebb, a végén nekem is sikerült egy picit belesétálnom, de 20 perc alatt felértem. Ott a frissítős bácsitól kértem egy pohár vizet, ami egy igen időigényes feladat volt: szépen lecsavarta a kupakot a flakkonról, kiszedte a poharat a többiből, kiöntötte (azt hittem megőszülök, de jól esett egy kis pihenés :). 3 korty után jött egy nagyon gyors és technikás, intenzív lefelé, a turisták épphogy el-el tudtak ugrálni előlem, aminek meg is lett az eredménye: 12 perc alatt lent is voltam, és az utsó km-en is tudtam még fokozni a tempót "jóleső" érzéssel a sík szakaszon is.
Az összidő 1óra 50perc 23mp lett (az első váltó 1:58, a 2. férfi 2:04, amihez hozzá kell tenni, hogy itt inkább mászók vannak, akik szeretnek tekerni,futni, és nem tereptriatlonosok, akik szeretnek sziklát mászni, ami végeredmény szempontjából elég döntő).
Kaptam egy szép nagy vándorserleget, amit ha még 2 évig megnyerek zsinórban, akkor végleg az enyém lehet - ezt csak halkan mondom, hogy pályázok rá, mert aztán kedvet kap más is a csapatból addig :D ; egy jó kis deuter vizes frissítő hátizsákot, meg egy két apróságot a Nokiától. De a lényeg, hogy végre nyertem egy triatlon versenyt abszolútban - amire még nem volt példa, pedig már szerencsétlenkedek ezzel pár éve :-)
Ezt is ajánljuk
- SUUNTO T3 óra tesztjének folytatása
- Túraélmények a hegymászó élet legendáival
- Piliscsaba terepduatlon 2011 - személyes élmények
