Föld napi crossfutás
2011 április 26. (kedd) 08:42
Mostantól minden évben, ha esik, ha fúj egy hosszú terepfutással fogom ünnepelni a Föld napját. Erre az elhatározásra az idei Föld napi futásom után jutottam, ugyanis életem legjobb futása kerekedett egy rövidnek szánt kocogásból.
Idén a Föld napja nagypéntekre esett, így Húsvét alkalmából rokonlátogatásra mentünk Balatonföldvárra. A délután közepén igazi nyári melegben értünk oda, és mivel tökéletes volt az idő, annak ellenére sem volt kérdés, hogy kimegyek futni, hogy nem vittem magammal semmilyen sportolós cuccot. Szerencsére volt nálam egy rövidnadrág, így nem farmerben kellett futnom, ezen kívül csinos galléros pólóban és egy utcai „divat sportcipőben” indultam el egy rövid 40 perc körüli átmozgatást tervezve, csak a jóidő és a Föld tiszteletére.
A kereki várromhoz vezető túristaúton terveztem elindulni, de sajnos egy zsákutcába kerültem. Nem volt kedvem visszafutni a betonon és mivel sejtettem, hogy a közelben van a turistaút, úgy gondoltam átvágok egy erdősávon. Alig, hogy beléptem a fák közé, megpillantottam egy szarvast. Békésen táplálkozott, majd amint észrevett, egy-két szökelléssel már el is inalt. Irigykedtem rá, hogy milyen könnyedén vág át az erdőn, ugyanis én jóval nehezebben boldogultam, sűrű volt, ágak, bokrok, kidőlt fatörzsek, szinte dzsungelben éreztem magam, de rendkívül élveztem a természet eme közelségét és örültem, hogy még egy szarvast is láttam.
A turistautat megtalálva kocogtam tovább, amikor egy újabb élmény ért: A fejem fölött kb. 30-40 cm-re elrepült egy hatalmas ragadozó madár. Nem tudom, hogy sas vagy sólyom lehetett e, de rögtön megálltam, hogy egy kicsit megcsodáljam. Felrepült egy közeli ágra és hangosan vijjogott. Miután gyönyörködtem benne kicsit, elindultam, mire megint csak a hátam mögül elrepült fölöttem, vészes közelségben. Megijedtem, mit akar ez tőlem? Megint helyet foglalt egy ágon, hangosan vijjogott és közben rám nézett. Fennhangon kérdeztem tőle: „Na, mi van, te vagy itt a góré, mi?” Erre újra elindult felém. Komolyan mondom félelmetes volt, ahogy a fa tetejéről lebukott rám. Összehúztam magam és próbáltam védeni a fejemet a karommal, nehogy már belémkapjon és megint csak néhány 10 cm-rrel repült el a fejem fölött. Gondoltam ennek már a fele sem tréfa, engem megtámadott egy sasmadár!! Az is leesett, hogy nyilván egy közeli fán lehet a fészke és próbál engem elkergetni. Hát sikerült, gondoltam itt az ideje egy kis sprintnek, úgyis kevés gyorsító edzést végzek, ez egy kiváló alkalom elkezdeni. Miközben én szaporáztam, ő azért újra lecsapott, aztán végül eltávolodtam és akkor már nem jött utánam. Na, gondoltam, ez nem semmi, megtapasztaltam, milyen lehet a táplálkozási lánc közepén lenni. Bár komolyan megijedtem a madártól, rendkívül jó kedvem lett, hogy ilyen élménnyel gazdagodtam. Itt már tudtam, hogy ilyen élmények után ez nem egy szokványos futás lesz és ki akartam élvezni a természet minden szépségét.
Nem sokkal később egy kis réten birkanyájat láttam, bárányokkal, pásztorral és pásztorkutyával együtt, majd felfelé indult az út a fák között, és egy rövid kaptató után egy újabb rétre értem fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra és benne a Tihanyi félszigetre. A birkák miatt a fű rövidszálú, ugyanakkor dús volt, nagyon szép. Tűzött a nap, melegem lett ahogy megálltam gyönyörködni a kilátásban, és arra gondoltam, miért van rajtam a póló egyáltalán? A szabadság érzésének újabb hulláma ragadott magával, amikor levettem a pólómat és elkezdtem újra futni. A következő 30-40 perc futás tökéletes volt. Felszabadult voltam, szabad, a futás jó tempóban is könnyedén ment, élveztem, hogy dolgozik a testem és talán még soha nem esett ilyen jól. Tovább színesítette az élményemet egy fácán és egy vadnyúl látványa is (húsvéti nyúl). Közben visszafelé kanyarodtam és Kőröshegyen a patak mellett futottam, ahol jó pár vadkacsát zavartam fel. Bizonyára nincsenek hozzászokva futó ember látványához. A patak Balatonföldvár felé egyre mocsarasabbá válik, olyannyira, hogy egyszer csak nem tudtam merre tovább előre. Csalános, fás susnyás egyre suppedőbb talajjal, a másik irányban nádas. Eléggé eléheztem, meg szomjas is voltam már, úgyhogy végül úgy döntöttem, visszafutok a betonútig, lehet, hogy hosszabb, de arra legalább tudom merre az előre. A kirándulás ezen része már kevésbé esett jól, főként az eléhezés miatt, de ezzel együtt is csodás élmény volt ez a kicsivel több mint 2 óra. Már korábban is tapasztaltam és most újra megerősítést nyertem abban, hogy a Balatonföldvár, Kőröshegy körüli dombokon és mezőkön különösen gazdag a vadvilág.
Éljen a Föld sokáig, vigyázzunk rá! Cross to save.
Kiss Levente
