Ironman tapasztalatok és tanulságok
2011 augusztus 09. (kedd) 11:58
Másfél éve döntöttem úgy, hogy 2012-ben megcsinálom az IronMan-t. Előtte másfél évvel pedig 130kg voltam és fél emelet megmászásától erősen lihegtem. Ez év tavaszától Viktor az edzőm és heti 15-20 óra edzéssel készülök. Idén egy már többszörös egyéni teljesítő barátommal, Insperger Tamással indultunk váltóban. Cél a jövő évi egyénire való fölkészülés, tapasztalat szerzés számomra. Ezen tapasztalatok, amiket megosztanék a Csapattal, bárkinek lehet hasznos, különösen, ha még hozzám hasonlóan a legelején tart a történetnek:
- Verseny hétre szabadságot fogok kivenni. Két, akár három nappal korábban fogok a helyszínre érni, úszni a tóban és párszor tekerni a pályán, testben - fejben ott lenni. Idén péntek este érkeztünk és délelőtt még tárgyalásom volt.
- Úszást Tomi kezdte, 33p-nél szállt ki a vízből. Csippet rezzenéstelen arccal átvettem és megkezdtem az úszást. 50m-nél kezdődtek a gondok:), befolyt a szemüvegbe a víz... Nem úsztam korábban úszósapkában, mivel nincs hajam, de itt most kötelező volt. Az meg felkészületlenül ért, hogy az úszószemüveg pántját elmozdítja a satyesz, ettől meg folyik be. Fél távon kb. 5-6 alkalommal igazgattam, végén már az ideg rángatott, de sikerült. Második felén a távnak öt perccel jobbat úsztam, azaz az 53p-em (nem mosolyog:) lehetett volna 48 is, ha egy ilyen apróságra fölkészülök.
- Bringán a nagy kört (75km) Tomi gyorsan (33 fölötti átlaggal) abszolválta, kajával, elektrolittal, motivációval föltöltve váltottam és majdnem terv szerint haladtam. Azaz kicsit eltértem a tervtől. Országúti kormányomon a szél miatt alsó fogással mentem. Edzésen, ha iramot megyek, arra a pár percre is lent fogom, de itt végig. Félt távnál kezdett fájni a hátam. Úgy voltam vele, kibírom, versenyen vagyunk, rá se rutyutyu. Mondom majd futásnál elmúlik. Bringáról le, futást egyből én kezdtem, hogy szokjam. A hátfájás nem múlt el. Viszont erősödött. A második kör végére az egész hátam görcsben állt és nem tudtam rendesen levegőt venni. Ettől volt pici oxigén hiányom, meg idétlen tartást vettem föl (amúgy sem rólam mintázták a "SZÉP FUTÁS" című nagykönyvet), így viszont előbb fájt, majd görcsölt a lábam. Harmadik kör felénél gondoltam jobb, ha hányok. Nem volt mit. Vonszoltam tova punnyadt testem, pulzusom elszaladt 160 fölé és nem voltam jól. Na de eszembe jutott, hogy Viktor mondta, ilyen hosszú távon nem szégyen bele sétálni. Nosza, négy perc séta, pulzus 143-ra ment le. Még kétszer 4p sétával sikerült rendeznem a pulzust és a közérzetet.
- Első futó körben, látom ám, hogy az egyik frissítő állomáson hideg vizet adnak, fejre öntés céljából. Gondoltam ez tök jó. Második körben kipróbáltam, hihetetlen jó érzés volt, ahogy a hideg szúrta a fejbőrőm, frissített. Azt hittem, ez használ. Tévedtem: két perc múlva a cipőmben kötött ki a víz, szó szerint kluttyogott és onnantól kezdve nem száradt ki. Eredmény: föltört talp, kicsit fájt.
- A csippet jól meghúztam. Nem tudom az okát, gondolom, hogy ne lötyögjön. Véresre dörzsölte ki a lábom, rossz érzés volt, bár a hátam és a légzési problémák miatt annyira nem zavart. Lehajolni egyszer próbáltam, hogy lazítsak rajta, de ettől úgy begörcsölt a combom, hogy többször nem tettem kísérletet. Tíz napja ennek és még mély a seb...
- Segítőm, Buella Vili barátom (jövőre egyéniben indul) jót akart. Emlékezett, hogy az egyik izotóniás ital nagyon bevált, szerzett egy kellemesen hideget. De nem azt a márkát. Én persze boldogan fölszívtam, ennek is lehetett köze az émelygéshez. Mindenki mondja, versenyen csak a kipróbált cuccokat használjuk, de tényleg!
- A legfontosabb tapasztalatom: mikor a holtponton voltam, mindenem fájt, nem haladtam és megfordult a fejemben, hogy biztos vagyok-e abban, hogy ez jó, na ekkor két dolog segített: 1. Pontosan vissza emlékeztem, mit mondott az edző baj esetére (séta) és megtettem, nem éltem meg föladásnak, hanem tudtam, hogy erről beszéltünk, semmi gond. 2. A séta alatt és után fejben rendeztem soraimat: mi a célom, miért csinálom ezt az egészet, miért fontos ez. Nagyon komoly erőt adott, mentálisan nem volt kérdés, mentem tovább.
- Tudom, ezek kivétel nélkül amatőr problémák, de remélem lesz, akinek segít picit, ha elolvassa. Az elejének meg nagyon komolyan gratulálok! Meg mindenkinek, aki végig nyomta! Baromi jól esett, hogy volt pár arc, akivel a csapat mez révén fölismertük egymást és minden körben futotta pár bíztató szóra!
Inline article positioning by Inline Module.
